REKORDSZÁMÚ, 100 Bowen kezelés – 5 nap alatt – 110 km-en át, a Fjallraven Vándortúrán smile hangulatjel
ÍGY TÖRTÉNT: Még a 2014-es Vándortúrán fellelkesedve – amikor is sikerült helyre raknom egy-két fájós vállat és derekat – úgy döntöttem, idén jelentkezem segítőnek, és Bowen-technikai tudásommal kísérem végig a csapatot Aggtelektől Felsőtárkányig.
Mivel én is szerettem volna végigjárni a távot, csak annyi kérésem volt a szervezők felé, hogy vigyék a zsákomat, hogy maradjon erőm a délutáni műszakra. No meg persze 3 kezelőágyat, hogy egyszerre több megfáradt vándornak segíthessek.
Az első napi etap után Gömörszőlősön fel is állítottam a kezelőágyakat a vezérpavilonunkba, ahová érkezetek is be szépen a túrázók.
Sokan még sátorverés előtt felkerestek, annyira fájtak az ízületeik. Gyorsan szükség lett egy negyedik kezelőfelületre is, így plusz egy széken, immár 4 kezelés folyhatott párhuzamosan.
Jöttek a befeszült vállak, amiket próbára tett a nem ritkán 20! kg-os zsák cipelése. Kaptam fájó térdeket, beállt derekakat, és bokákat szép számmal. A kopott csípőknek sem tett jót a nagy terhelés. A kezeléseim minimalizáltak voltak és maximum fél órásak.
Csodálatos összhangban voltam a klienseimmel, mintha egyszerre mind a négyőjükkel táncoltam volna…Lezártam a külvilágot és csak rájuk figyeltem, mindenkinek személyre szabott terápiát adtam az épp aktuális állapotának megfelelően. Örömmel tapasztaltam a csoport ellazulását, szinte megállt az idő a pavilonban.
Többen számoltak be azonnali töltődésről és ellazulásról, sokuknak a problémája már a kezelőágyról felkelve jobb lett, vagy a következő nap során érkeztek meg a visszajelzések. Beszámoltak arról, hogy például már nem a bokafájás nehezítette a túrázást, hanem az azóta kinőtt 4 vízhólyag…. smile hangulatjel
Este 10 óráig nyomtam az ipart, no utána már engem sem kellett altatni.
Izgatottan vártam a folytatást. Ha az első nap ilyen erős volt, vajon milyen lesz a többi? Aztán az uponyi agyagcsúszda, plusz az egész napos szakadó eső kicsit felborította a tervet. No de aki akar, az tud segíteni, így hát én sem maradtam tétlenül az uponyi kocsmában.
Amíg várakoztunk az esti 8 órás buszindulásra, több befeszült vállat oldottam ülve, meg néhány térdet is sikerült megszerelnem. Érkezett is többször a visszajelzés a vállkezelés után, hogy már könnyebb felemelni a söröskorsót smile hangulatjel
A következő napok kiegyensúlyozottabban teletek, Bükkszentléleken és Szentkereszten is nyüzsgött a praxis, de leginkább új túrázókat kezeltem. Sokan, akik korábban csak tűrtek, nem fértek be az előző napi rendelésbe és továbbindultak a következő távokra a fájdalmukkal.
Hát ezek már súlyosabb esetek voltak, de próbáltam helyt állni. Néha bevetettem homeopátiás bogyókat és a hideg sörborogatás is jó szolgálatot tett: külsőleg majd belsőleg alkalmazva smile hangulatjel
Az utolsó napra azért már én is éreztem a határaimat. Felsőtárkányban már nem állítottam 3 ágyat, de egyet igen, amin leginkább az önkéntesek problémáival foglalkoztam – ők is megérdemelték a gyógyító érintéseket.
Összességében hatalmas élmény volt számomra ez az öt nap. Sikerült végre kipróbálni magam egy olyan helyzetben, amikor minimalistán dolgozni nem csak ajánlott, hanem kötelező. Elgondolkoztam, hogy ez lehetett az a mód, ahogy a múlt században Tom Bowen a technika szülőatyja végezte napi munkáját, megkezelve mintegy 70-80 beteget egy nap.
Köszönöm az élményt a Túrázóknak és szervezőknek a technikai hátteret!
Jövőre találkozunk!
Szeretettel: Judit