Három hónap után jutok el odáig, hogy megosztom veletek kicsi Bowen-babám, Juliskánk születését. Február 20-án egy órás kórházi “vajúdás” után született meg viszonylag háborítatlanul.

19-e hétfőre még várt rám egy NST a Debreceni Klinikán, ahová még gyalog kisétáltam. Napos volt az idő, hazafelé jól esett megpihenni a padokon. Éreztem, hogy nem sok van már hátra szülésig. Barátnőm és kolléganőm, Sarkadiné Molnár Nadja épp Debrecenben tartózkodott és felajánlotta, hogy megkezel. Egy finom csípőkezelést kaptam tőle és rekeszt a stressz oldásra és „nyomott” egy mellett, hogy könnyen induljon majd a szoptatás. A terhesség alatt is többször volt szerencsém megtapasztalni a Bowen-technika áldásos hatását. Többször segített a rekesz, csípő fogás szekvencia. Fantasztikus élmény volt, amikor úgy a 12. hét táján egy Felső-légút állkapocs kezelés pihenőidejében a baba megmutatta a kis altestét. Feküdtem csukott szemmel és egyszer csak beúszott egy kép és kiderült, hogy kislányt hordok a szívem alatt…

Igazából Bowen-kezelést egy Bowen alkalmazó több kevesebb rendszerrel, de kap, így a fogantatás körüli időben kapott sok állkapocs kezelés, amit fogászati beavatkozásaim segítésére kaptam is biztos jótékonyan befolyásolták az idegrendszeri állapotomat így a hormonrendszerem működését is.

A vajúdástulajdon képen már hetekkel korábban beindult. Többedszer szülőknél hallottam már róla, hogy lehet ilyen. Jósló fájásoknak mondják, de ezek olyan igazinak tűntek, hogy ugrásra készen álltam többször is. Volt, hogy tartott egy órán keresztül is, de kiritkultak, elcsendesedtek….19-e  hétfőn viszont 8 percesekkel kezdte és hamarosan 4-5 percesek lettek, Hamar beállt a ritmus. Párom nagylányával mértük az időt, aztán szóltam emberünknek, hogy akció indul. Aki alig vette komolyan a sok vakriasztás után. Készülődés közben gyorsan adtam magamnak egy Deekshát, azt az energiát, amit Shri Ama Bagavan képvisel és a kapcsolatok gyógyítására hivatottak lehozni az emberiségnek.

A sok jósló fájás arra jó volt, hogy tudtam gyakorolni a légzést és azt a meditatív állapotot, amit a mezővel játszottam:- csatlakoztam azoknak a nőknek a csoportjához, akik örömmel és fájdalom nélkül szülnek….

Használtam még egy technikát, amit Géczy Anikó családállító terapeutától tanultam: megengedtem a fájdalomnak, hogy legyen, sőt!kértem, hogy legyen erősebb! Még-még még akartam belőle! De igazán csak akkor engedtem meg a fájdalomnak ezt a szabad létezését miután beértünk éjfélre a korházba.

Akkor már 4 ujjnyi volt a méhszáj, szóltak a szülésznőnek, hogy ha hálóingben van is, de induljon.

Ügyeletes doktor néni győzködött egy burok repesztésre. Próbált meggyőzni, hogy milyen jó lesz kővágó helyzetben szülni, indokként azt hozta fel, hogy az neki milyen kényelmes…. Szerencsére időben  befutott a szülésznő, akinek sikerült lebeszélni az agilis fiatal doktornőt a burokrepesztésről. Hál istennek más előkészítő szükséges rossz beavatkozások is szükségtelennek bizonyultak.

Megkaptuk a szobánkat, legalábbis a papás szülőszobánkat.  Hál Istennek hamar szabadultam az NST fekvéshez kötöttségétől. Felpattantam és állva, páromra csimpaszkodva, medencémet jobbra-balra riszálva jutottunk előre. Közben légzés és megengedés, csatlakozás a mezőhöz. Két fájás közt ment a poénkodás. Meg is jegyeztem páromnak, hogy- Látod, nem úszod meg, hogy táncolj velem!- merthogy nagyon nem táncos lábú emberünk. De ez most tánc volt:-)

Nadjika is ott volt éjfélre. Röpült 140-nel Nyíregyházáról. Szülésznőnk tanácsára fiát még elküldte aludni, hogy 3-fél-4-nél hamarabb úgyse lesz gyerek így ráér aludni. Nádjika ügyesen rendezte a terepet, Terelgette az embert, hogy hova álljon és persze Bowenezett! Csinálta a keresztcsont körüli fogásokat, amiket kismamáknak szoktak. Az alsó stoppert, és jaj a Bumerángot! Olyan jól esett még most is beleborzongok, ha csak rá gondolok. Az alsó stoppert állítólag többször is, Egy óra után kicsivel a szülésznő lelépett egy branulért. Meg emberünk is kitalálta, hogy két cigi még belefér…ekkor „ berakta” Nadja a farokcsontot. Nem emlékszem, hogy milyen pózban voltam, de szerintem oldalamra dőltem a félig felemelt szülőágyon. Aztán székelési ingerem támadt. Melegséget éreztem a gátamban, és fényességet láttam. Mintha megnyílt volna egy kapu, de úgy spirituálisan is, elhárult minden akadály kicsi babám feje elől. És tolni kellett. Nadja fejvesztve rohant a szülésznőért, és közben kiabálta, hogy jön a baba és Ő bizony nem tudja, hogy most mit kell csinálni. Aztán ott teremtek az ügyeletes doktor nénivel együtt. Nadja fogta a bal lábamat én meg szépen megvártam a következő fájást és kiengedtem kislányomat a testemből. Ez már nem fájt. Talán rossz csak az első tolófájás volt, ott éreztem először, hogy ráfeszülök egy kicsit. De ennyi. Aztán pocakomra tették, akkor még névtelen kismanómat. Lepény kicsusszant, romeltakarítás nem fájt, egy öltést kaptam oda le, mert a kiscsaj “a helyzetből adódóan” csakhogy idézzem a gúnyos megjegyzését a doktor néninek elsodorta  a hámot. Egészségünkre. A helyzet csodás volt, mert nem vízszintes és tudott a farokcsont mozdulni hátra. 34 cm kerületű kisbuksija lazán repedés és eldeformálódás nélkül ki tudott csusszanni belőlem. Közben apa is feljött a megrövidített cigiszünetből. Mert a másodikra már nem került sor, mert Nadja megsürgette, hogy gyerek van. Aztán bekukucskált a takaró alá és lelepleződött a közel 5 hónapi titkunk: kicsi lánya született.

Sajnos egy oxitocin injekciót nem úsztam meg, Mert, hogy 4. szülés és atóniás lehet a méhem és elvérezhetek, stb. Nyilván elkerülhető lett volna, de ott, abban a helyzetben nem mertem felvállalni, hogy vitába szálljak, illetve 7. gyerekes anyukaként felvállalni a felelőtlenséget.

Kicsi manó csodásan kúszott föl a cicihez.  Fantasztikus volt érezni kicsi csúszós testét. Annyira aggódtam, hogy le ne essen. 2 óráig szopcsiztunk és nagyon ügyesen művelte is a kis drága. Közben neve is lett a gyermekünknek. Julianna. Amikor a kórházba jött egy nővér és Zolnai Julikát kereste, örökre bevésődött ez a név az agyamba. Rájöttem, hogy fantasztikus nevet kapott az édesapjától! Azóta a Juli összes variációja és kombinációja a szarossal, csuklóssal, hisztissel, cukival előfordul. ☺

Sajnos a gyermekágy a kórházban maga volt egy kiképző tábor! Legközelebb- bár sajnos nem lesz- tuti lelépek saját felelősségre. Egy csomó felesleges inzultálás, reggel 6tól este 11ig…

Ami érdekes, hogy a tejbelövellésem elmaradt. Lehet a mellkezeléseknek köszönhetően. Julika első perctől kezdve sokat kortyolt. De azt is mondták  a csecsemősök, hogy sokadik szülésnél elmaradhat, és nem termel felesleges tejet a test. Emlékszik az előző szoptatásokra. 

Állkapocs, csípő, rekesz kezelést már kapott babám. De a leghasznosabbnak a colon mozdulat bizonyul, amit körkörös simi-simivel és pukitornáztatással egészítek ki és sosem marad el az eredmény ☺.

A csípőkezelésnek köszönhetően hamar elhagyhattuk a terpeszbetétet is. 

Minden Bowen-alkalmazó kollégámnak csak kívánni tudom, hogy legyen alkalma megtapasztalni a Bowen-technika áldásos hatását szülés kísérése során! Én pedig hálás vagyok a sorsnak, hogy mindezt a saját bőrömön érezhettem kislányom születésekor!