Gyógytornászként mindig is kedvenc területem volt a traumatológiai betegek rehabilitációja. Igazából látványosat ezen a területen lehet alkotni. Bowenes praxisomba sajnos nagyon ritkán sétál be friss balesetes eset, általában krónikus fájdalmakkal, sérülések későbbi szövődményeivel van dolgom.
Így hát nagy megtapasztalás volt, amikor maga a Bowen-alkalmazó sétált be (vagy vitték) a traumatológiára 🙂
A minap sikerült nem merőlegesen kereszteznem kerékpárral egy vasúti sínt, vagyis nem sikerült, mert első kerekemet elvezette a sín és szó szerint pofára estem. Jobb oldalról állkapocscsonton érte a koponyámat az erőbehatás, felszakadt az állam és elég komoly agyrázkódást kaptam. Két tenyeremről lement a bőr…
Sok mindenre nem emlékszem a baleset napjából, szerencsére a fájdalomra sem meg a stoppolás, sebellátásra sem. Rövid távú memóriám annyira megrövidült, hogy miután megkérdeztem valamit már 5 perc múlva nem emlékeztem a válaszra 🙂
Ebben a félig öntudatlan állapotban többször nyomogattam magam a nyakamon és vállamon elérhető Bowen pontokon és a páromnak is sikerült elmagyarázni, hogy hol nyomja a hátamon a ”felső stopper” nevű helyeket. A Lapocka alsó csücskei magasságában végzett Bowen-mozdulatokat sokktalanító mozdulatoknak is hívjuk, balesetben életmentő is lehet. Korábban nekem is sikerült már ezen pontok azonnali kezelésével eszméletlen nénit magához téríteni, gyereksírást megállítani, ijedtséget szertefoszlatni.
Kértem páromat, hogy hozzon be nekem Arnica Montana nevű szert, ami a legjobb homeopátiás elsősegélyszer. Bellis perennist is kértem, bár nem tudom mire, mert a trauma jellege ezt nem kívánta, de azért azt is bevettem, ha már a tudatalattim kérte.
Miután az osztályra kerültem, folytattam a nyomkodást magamon, és sikerült is hamar álomba szenderülni. Bowen alkalmazó kollégám Sarkadiné Molnár Nadja Nyíregyházáról másnap jött is hozzám és kaptam tőle egy komplex kezelést. A vesémet és állkapcsomat kezelte, ami a trauma jellegéből következően elengedhetetlen fontosságú volt. A kezelést követte egy mély terápiás alvás, ami után érezhetően felgyorsult a gyógyulásom. Tegnapra vállfájdalmam erősödött fel, kapott az is jócskán. Vállaimat magamnak nyomkodtam át, ahol sikerült elérnem. Mára már nem is fájnak. Estére almaecetes borogatást tettem fájó ízületeimre, ami tovább segített a zúzódás lehúzásában.
Jövő hétre összehozunk egy ismétlő kezelést, a maradványtünetek kezelésére és az esetleges későbbi szövődmények megakadályozására. Az állkapocsízületem érzékenysége okoz némi aggodalmat, arra a tapasztalatra alapozva, hogy hány betegem fordul meg a praxisomban nagyobb fogászati beavatkozás, drasztikus fogszabályozás után, derék illetve vállpanaszokkal…
Homeopátiásan is tovább folytatom a kezelésemet, illetve craniosacralis kezeléssel fogunk még rendet teremteni agyi víztereim áramlásában a jövő hét során.
Cikkemmel remélem sikerült betekintést adni abba, hogyan sikerül szelíd gyógymódokkal segíteni a korai traumatológiai esetekben és, hogy milyen módon tudnak egymásba kapaszkodni a hagyományos orvosi ellátás és az alternatív gyógymódok.